Öt hegyi teherhordó versenyt teljesített eddig Tóth Sándor, akinek lánya, Fanni is rajong a különleges kihívásért.
„Mindig is szerettem az extrém dolgokat, soha nem vonzott semmi, ami átlagos. Néhány éve a közösségi médiában szembejött velem egy videó az egri Sherpa Rallyról, és rögtön tudtam, hogy ezt ki kell próbálnom, mert ez egy kellőképpen őrült dolog, nekem is ott a helyem!” – mondja az 55 éves ácsi Tóth Sándor, aki erőnléti edzőként és masszőrként hosszú évek óta Győrben dolgozik.
„A Sherpa Rally férfi királykategóriájában az indulók egy fából készült hordkerettel a hátukon, hatvan kiló plusz súllyal vágnak neki az Eger melletti, 537 méter magas Eged hegynek. A kereteket téglákkal, vagy ásványvizes palackokkal pakolják meg, hogy meglegyen a kellő plusz súly. A sziklás, csúszós és meredek a hegyoldalon négy kilométer a táv, a szintkülönbség 300 méter. A magas fakeretek néha elakadnak a fás-bokros részeken, előfordulnak kisebb-nagyobb esések is. Itt tényleg mindenki próbára teheti a teljesítőképességének határait” – meséli Sándor.
Tóth Sándort az első serpaversenyére segítőként elkísérte lánya, Fanni is, aki a következő évben benevezett a hölgyek mezőnyébe.
„Apa semmit nem erőltetett rám, egyszerűen csak megtetszett a dolog, és szerettem volna kipróbálni én is, hogy mire vagyok képes, így hamarosan már közösen folytattuk a felkészülést. A civil életben egyébként Ausztriában dolgozom szakácsként, de a munkahelyi szüneteket és a szabadnapjaimat is edzéssel töltöm” – meséli a 25 éves hölgy, aki az első versenyén rögtön az előkelő ötödik helyen ért célba az Eged hegyen.
Sándor azt mondja, a serpa-ralira erős láb és kiváló kondíció szükséges, ám ez nem csupán egy extrém kihívás, hanem tiszteletadás is a hegyi teherhordók rendkívül nehéz munkája előtt.
„Gyakran csak azokról szólnak a hírek, akik meghódítják a nyolcezer méter feletti csúcsokat, viszont azokról a hegyi teherhordókról, akik a mászók felszereléseit cipelik, és néha az életüket is feláldozzák, még mindig kevés szó esik. Kevesen tudják azt is, hogy nemcsak Ázsiában, hanem Európában, például a szlovák és a cseh Tátrában is vannak hivatásos hegyi teherhordók. Az ottani versenyek egyúttal azt a célt is szolgálják, hogy feltöltsék azoknak a turista- és menedékházaknak a készleteit, amelyekhez nem vezet semmilyen út, a helikopterbérlés pedig túlságosan költséges lenne.”
A serpaviadalok idehaza is egyre népszerűbbek, a magyarországi serpaversenyeken ráadásul mostanra igazi baráti közösség kovácsolódott össze: előfordult itt már leánykérés, más pedig a rendezvény logóját tetováltatta magára, hogy ezzel is jelezze elköteleződését. Sándor és Fanni előtt is újabb és újabb célok lebegnek: szeretnének minél eredményesebben szerepelni a következő években is, hiszen az Eged hegy, no meg a pluszsúlyokkal telepakolt hátizsákok és hordkeretek is arra ösztönzik őket, hogy ismét próbára tegyék teljesítőképességük határait.
Fotók: sherparally.hu, Kájel Árpád